Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hosszantartó betegség után 69 éves korában elhunyt Tar Mihály, az Érdi Spartacus SC elnöke.
Az életműdíjas mesteredzőről, Tar Mihályra egy néhány éve készített interjúval emlékezünk.
Nyugodjon békében, Misi bácsi!
„Véremmé vált a birkózás!”
Tar Mihály, az érdi birkózás megteremtője, megálmodója, kitalálója, mesteredzője, elnöke az elmúlt évtizedekben meghatározó személye lett a magyar birkózásnak és a magyar szumónak is. Nincs olyan karfiolfülű, aki ne találkozott volna vele az ország bármely szegletében, mindent megtestesítő vehemenciájával a szőnyegek környékén. Nem véletlen, hogy a Magyar Edzők Társasága elnöksége 2020-ban odaítélte neki az Életmű-díjat.
Hogyan kezdődött a kapcsolata a birkózással?
- Annak idején még Hajdú-Bihar megyében ismerkedtem meg a sportággal. Hamar megtetszett, és természetesen én is bajnok akartam lenni, mint bárki más. Kisebb sikereim valóban születtek, de egy Palotás-emlékverseny alkalmával eltörött a kezem és ez annyira súlyosnak bizonyult, hogy versenyszerűen fel kellett hagynom a birkózással. Ám a sportágtól nem akartam elszakadni, így érettségivel már a kezemben elvégeztem a segédedzői képzést. Óriási szerencsém volt, mert – ahogy csak mi szólítottuk – az „öreg” Növényi (Növényi Norbert olimpiai bajnok édesapja – a szerk.) és Óvári Sándor volt a mentorom, így először a Honvédhoz kerültem, majd kisvártatva már a Spartacusban találtam magam. Sportállásban dolgoztam, tehát ez volt a munkahelyem. Érden a legnagyobb kihívást az jelentette, miután a városba, (illetve akkor még Európa legnagyobb falujának hívták a települést) költöztem, hogy edzőtermet találjunk magunknak. Nem volt könnyű, de sikerült. Nagy szívfájdalmam, hogy éppen a napokban dózerolják le az épületet. Aztán csak jöttek és jöttek a fiatalok, mondjuk én sem voltam túl öreg, hiszen 1973-ban még csak 21 éves voltam.
A korkülönbség tanítvány és mester között nem lehetett túl nagy.
- Ez így van, de nem jelentett gondot, mert mindenki nagyon szorgalmasan és csupa szívvel gyakorolt, s az eredmények sem maradtak el, ami újabb lendületet adott a toborzásoknak. Iskoláról iskolára jártam és kinőttük a termet. Ez egyébként szinte végig kísérte a pályafutásomat, mármint a termek keresése. A Kós Károly szakközépiskolában aztán évekig voltunk, és akkor már közel hetven kis birkózó edzéseit kellett dirigálnom. Nem volt könnyű, de megoldottam Aki ismer, tudja, hogy nagyon szigorú voltam, megköveteltem a rendet és a fegyelmet, a lustaságot és a restséget soha nem toleráltam, de úgy gondolom, a hosszú pályafutásom alatt mindenkivel sikerült megtalálnom a hangot, kivel így, kivel úgy.
A birkózóedzők élete nem dajkamese, nincs szabad hétvége, nincs szabad hétköznap, rengeteg az utazás az ország minden tájára a versenyek miatt. Ezt hogyan élte meg?
- Folyamatosan azt éreztem, hogy a két végéről égetem a gyertyát, mai divatos szóval élve hihetetlen logisztikát igényelt és pontos időbeosztást, de ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjön egy klub, egy szakosztály, egy sportág, ezeket az áldozatokat meg kell, meg kellett hozni akkor is és ma is. Azt tapasztaltam, hogy a srácok évről évre, vagy mondhatom, korosztályról korosztályra partnerek voltak ebben, ami mindig erőt adott. Legyen szabad megemlítenem a szülők segítségét, annyi, de annyi kalandunk volt egy-egy versenyre menetelkor, kit, mikor, hol veszünk föl, hogy pontosan odaérjünk a versenyekre… Volt itt minden a kocsi lerobbanásától odáig, hogy valakit véletlenül ottfelejtettünk, de visszafordultunk érte. De azt hiszem, erről edzőkollégáim is tudnának mesélni. Kultikus élete volt a birkózásnak, azt hiszem ezért is lettünk egy hatalmas család.
És ez mind a napig tart?
- Különben már nem is csinálnám. Minden edzésen ugyanott vagyok, igaz ma már több edzővel, korosztályokként elosztva zajlik a felkészülés, és nem mellékesen a szumó sportágat sem hanyagoljuk el. Óriási kihívást láttam ebben is. Bár manapság az utánpótláson látszik, hogy nagyon sok az elszívó tényező, itt olyan prózai dolgokra gondolok, mint a kiemelt szintű tanulás vagy a megszaporodott látványsportágak élre törése. Akkoriban nem volt ekkora választási lehetősége egy-egy sportolni vágyó fiatalnak.
Az Érdi Spartacusnak van ars poeticája?
- Szív, becsület, szorgalom. Nem akarok nagy szavakat használni, viszont ez elengedhetetlen. A klubhoz való hűség is sokat jelent számomra, nem véletlen, hogy saját nevelésű edzők dolgoznak a klubnál.
Ha ma újrakezdené, változtatna valamin?
- Semmit sem csinálnék másképp. Véremmé vált a Birkózás! Így nagybetűvel. Szép volt! Eltelt gyorsan ez a negyvennyolc év, de még lesz folytatás, ameddig bírom erővel, ott leszek a szőnyeg mellett szívvel-lélekkel.
Forrás: http://birkozoszov.hu/cikk/elhunyt-tar-mihaly-mesteredzo-2023